Kőpor CO2-megkötő!

February 16, 2026

A felmelegedés elleni küzdelem kőporral

A szántóföldek zúzott kőzettel való tömeges „trágyázásával” nagy mennyiségű szenet vonhatnánk ki a légkörből. Elméletben.

Ahhoz, hogy a globális felmelegedést két Celsius-fokra korlátozzuk, 2050-ig már nem elég pusztán megállítani az üvegházhatású gázok kibocsátását. A légkörből is el kell távolítanunk szenet. Ha zúzott kőport szórunk a mezőgazdasági talajokra, egy nemzetközi kutatócsoport számításai szerint évente fél–két milliárd tonna_CO2-t vonhatnánk ki a levegőből – írják a Nature folyóiratban.

Konkrétan olyan kőzetekről van szó, mint a bazalt, amelyek szilikátokat tartalmaznak. Ezek az ásványok nedves körülmények között, mállás közben reakcióba lépnek a levegő_CO2-jával. Ennek során a szén hidrogén-karbonát ionokká (^HCO3-) alakul, amelyek végül a lefolyó csapadékvízzel a tengerbe jutnak. Ott a szén egy része kalcium-karbonátként (_CaCO3) megjelenik a kagylókban, rákfélékben és korallokban, majd elpusztulásuk után végül a tengerfenékre kerül.

„A természetben ez a folyamat nagyon lassú” – mondta Ivan Janssens (UAntwerpen) biológus, aki közreműködött a kutatásban. „De felgyorsíthatjuk a mállást azzal, hogy finomra őröljük a kőzettörmeléket, így több szilikát léphet kölcsönhatásba a_CO2-vel.” A kutatók ebben a megközelítésben annak lehetőségét látják, hogy nagy léptékben vonjunk ki szenet a légkörből, és így lassítsuk a globális felmelegedést.

Nincs versengés

Számításaik szerint a technológia lehetőségei Kínában, az Egyesült Államokban és Indiában a legnagyobbak: ezekben az országokban nagyon nagy a mezőgazdasági területek kiterjedése, és történetesen a legnagyobb üvegházhatásúgáz-kibocsátók is. Európában a kisebb mezőgazdasági terület miatt a lehetőségek korlátozottabbak. Ennek ellenére az öt legnagyobb lehetőséggel rendelkező ország – köztük Németország, Spanyolország és Lengyelország – Európa éves_CO2-mennyiségének mintegy egyharmadát vonhatná ki a levegőből.

„A nagy előny az, hogy nem kell választani az élelmiszertermelésre, az energianövényekre vagy az erdőre használt területek között” – Ivan Janssens (UAntwerpen) biológus

A tudósok rámutatnak, hogy a gyorsított mállás lehetősége hasonló a jobban ismert eljárásokéhoz, például az (újra)erdősítéshez, a mezőgazdasági talajok szervesanyag-tartalmának növeléséhez, valamint az energianövények termesztéséhez szénmegkötéssel és -tárolással kombinálva. „Itt a nagy előny az, hogy nincs versengés a földterületért” – mondja Janssens. „Nem kell választani aközött, hogy élelmiszerre, energianövényre vagy erdőre használjuk-e a területet. Mert a „trágyázott” talajokon továbbra is lehet élelmiszert termeszteni. Mivel más mikroelemeket is hozzáadunk, például cinket és szelént, és mivel az ásványok a szárazság okozta stressz és a savanyodás elleni küzdelemben is segítenek, még pozitív hatást is várunk az élelmiszertermelésre.”

Tégla és beton

A technológia nem teljesen új. A kőzetlisztet például a biogazdálkodásban már használják talajjavítóként. „A különbség a léptékben van” – mondja Janssens. „Évi 40 tonna hektáronkénti kijuttatással számolunk.” De honnan jönne ennyi kőpor? „Nem az a szándék, hogy kifejezetten ezért bányásszunk ki nagy mennyiségű, szilikátban gazdag kőzetet” – mondta Janssens. „Ugyanakkor világszerte nagy mennyiségben áll rendelkezésre törmelék a bányászat melléktermékeként. A fémiparból származó egyes maradékok, sőt a zúzott tégla és beton is teljesen megfelelő.”

Mennyibe kerülne mindez? A kutatók becslése szerint az országtól függő munkaerő- és energiaköltségek alapján 75–250 $ közé esne annak a költsége, hogy gyorsított mállással egy tonna_CO2-t vonjunk ki a levegőből, és ez az összeg csökkenne, ahogy a módszer elterjed. A Világbank előrejelzései szerint 2050-re egy tonna_CO2 kibocsátásának ára 100–150 $ lesz. Ebben az esetben a technológia sok helyen nyereségessé válna, a leggyorsabban a feltörekvő országokban, például Indiában, Kínában, Indonéziában és Brazíliában.

Nagy bizonytalanság

A tudósok a gyorsított mállás lehetőségeit laboratóriumi vizsgálatok és számítási modellek alapján határozták meg. A laboratóriumi vizsgálatok közé tartozik annak megfigyelése, hogy a kőzetek milyen gyorsan mállanak cseréptalajokban, és közben mennyi szén raktározódik el. A modellek többek között figyelembe veszik a szántóföldek mennyiségét és a megfelelő kőzet közelségét – nincs sok értelme több ezer kilométeren át szállítani a kőzettörmeléket. „A bizonytalanság óriási” – ismeri el Janssens. „Sürgősen szükségünk van terepi kísérletekre, hogy jobban megértsük, a gyakorlatban milyen gyorsan zajlanak ezek a folyamatok, és hogyan gyorsíthatjuk fel őket.”

„Még ha 2050-re nullára csökkentjük is a_{CO2 emissions}-t, akkor sem tudjuk már két Celsius-fok alatt tartani a felmelegedést” – mondta Janssens. „Ehhez a levegőből el kell távolítanunk a felesleges_CO2-t. Az IPCC szerint a század második felében évente akár 10 milliárd tonnát is. Ehhez minden lehetséges módszerre szükségünk lesz. Minél előbb kezdjük el, annál kisebb az esélye annak, hogy a felmelegedés túllépi a veszélyes fordulópontokat.”

Organifer kőzetkorpa

Kínálatunkban többféle kőzetkorpa található. Így például a lávaliszt – bazaltliszt – és a lávapor szilikátokat tartalmaz, és hozzájárul a Co2 megkötéséhez.